Palánta Tündér

Egy kis hagymafejű, gondoskodó, jószívű, szeretettel teli kis tündér. Feje tetején zöld levélke, fürtös kis hajjal, pörgő szoknyával, amin egy kis szívecske is helyet kapott. Van egy tulipán alakú varázspálcája és egy varázsporral teli zsákja. Élethivatása, hogy megtanítsa a kicsi palántáinak egymás elfogadását és hogy megláttassa mindenkiben a saját értékét. Lábbal hajtós rollerral közlekedik. Ami fontos üzenetet hordoz a szülők számára, a mindennapi nehézségekről. Ma elmondható, hogy szinte több gyermek lóg ki a sorból, mint amennyi belepasszol. Míg egy „átlagos” gyermekkel A-ból B-be eljutni olyan mintha elektromos rollerral közlekednénk, addig egy BTMN, ADHD-s, SNI-s, Autista gyermekkel a mindennapi feladok, a tanulás, nehézségekbe ütköznek és meglehetősen nagy erőfeszítést igényelnek a szülők részéről is. És ezt szimbolizálja a lábbal hajtós roller.

Tulipánka különleges kis lélek. Nem ő a leghangosabb a Tündérkertben, de amikor megszólal, abból mindig fény lesz. Ő az, aki először kicsit félreáll, szemlél, figyel. Aki kíváncsian nézi, hogyan csillannak meg másokon a harmatcseppek..és közben csendben gyűjti a saját erejét.

A tulipánról kapta a nevét, mert épp olyan, mint maga a virág. Kívül egyszerűnek tűnhet, de aki közel hajol hozzá meglátja benne a mélységet, a színeket, az eleganciát, és azt a hihetetlen belső tüzet, ami akkor is növekedni kezd, ha még csak alig látszik a föld felett. Ott él benne a vágy, hogy egyszer olyan erősen nyíljon ki, hogy másokat is bátorítson. Ő a csendes inspiráció. A palánta, aki kicsit félénk, mégis minden nap egy levelet növeszt, egy picit magasabbra emeli a fejét, és újra meg újra nekifut az álmainak. Nem siet, nem harsány, de annál kitartóbb. Tulipánka maga a finom, halk bátorság s nem utolsó sorban az én kedvenc virágom.

Amikor a karaktereim életre keltek, a férjemtől kaptam egy pici hortenziát. Kiültettem a kertbe és mára már hatalmas labdafejekkel ajándékozott meg.

Ziácska róla kapta a nevét. Ő pont olyan, mint a hortenzia. Kívülről egyetlen egy gömb formájában látod, belül viszont száz apró csoda rejlik benne.

Ő az a kis lélek, akit nem lehet sietve megismerni. Időt kér és cserébe megmutatja azt a különleges finomságot, amit csak a szívével lát az ember. Ahogy a hortenzia szirmai együtt adják ki a virág pompáját, úgy Ziácska is akkor ragyog a legszebben, amikor valaki meglátja benne az apró részleteket – azt, amit mások talán észre sem vesznek. Ő a lassú felfedezés kék színű tündér-palántája. A belső szépségé, a csendes megnyílásé. És annak az emlékeztetője, hogy a kicsi, törékeny dolgok néha sokkal erősebbek, mint hinnénk...mert ők a szívből nőnek.

Nagyon kedves, kis huncut, szurkálódós, de szeretni való karakter. A kertemben van egy kis szúrós virág, ami mindig visszatér... róla kapta a nevét. Ő neki lila színű hajtása van. Gyakran védekezik, mielőtt bárki közel kerülne hozzá. Nem azért, mert bántani akar, hanem mert így védi magát. Pedig belül érzékeny és figyelmes – csak megtanulta, hogy a világ néha fájdalmas. Ő azoknak a gyermekeknek a palántája, akik mögött már van néhány csalódás. Akik hamar megtanulták, hogy óvatosnak lenni biztonság. Töviske azt tanítja, hogy a tüskék mögött gyakran egy nagyon érzékeny szív dobog.

Rózsikát a rózsáimról neveztem el. Csodálatos kis palánta. Tele tehetséggel, de nem látja saját értékeit. Sokszor dühös, mert érzi, hogy ő más, mint a többiek s mindig máshoz szeretne hasonlítani, pedig nagyon szépen zongorázik és énekel. Ő az a palánta, aki nagyon szeretne megfelelni és sokszor mások elvárásai szerint próbál növekedni. Neki narancssárga és piros hajtása van.

Leanderjeimről kapta a nevét, ő neki zöld hajtása van. Ő egy „átlagos” palánta. Segítőkész, csupaszív. A többiek mindig számíthatnak rá. Ő maga az elfogadás palántája. Ő emlékeztet arra, hogy nem kell mindig kitűnni ahhoz, hogy helyünk legyen a kertben.

Ez a könyv nem csupán egy mese. Ez az én életem kicsiny része, és sokunk élete is. Az elfogadásról, a szeretetről, a mindennapi nehézségekről. Ez a könyv nem tanítani akar. Inkább megérkezni. Palánta Tündér meséje a csendes lelkekről szól. Azokról, akik lassabban bontják ki a szirmaikat, akik másként érzékelnek, másként reagálnak – mégis ugyanúgy vágynak az elfogadásra és szeretetre. Gyerekeknek, akik keresik a helyüket. Mindig is hittem abba, hogy a gyermekek nem „megjavítandók”, hanem érteni és kísérni kell őket. A rajzolás és a mesélés gyerekkorom óta velem van – Palánta Tündér figurája pedig szinte végigkísérte az életemet, csak most érkezett el az ideje, hogy megszülethessen könyv formájában is Ez a mese nem mondja meg milyen legyél, hanem azt súgja: „Így is jó vagy.”